Holdbázis a Mátra lábánál

2012. szeptember 12.

Az előző bejegyzésünkben jeleztük már, hogy az ott bemutatott képeket nem véletlenül választottuk ki. Azok a fotók Magyarország legnagyobb külszíni fejtését mutatták műholdról nézve, most pedig a gépem objektívjén keresztül betekinthettek a bányába is.

[caption id="attachment_360" align="alignnone" width="800" caption="Az előző posztban bemutatott helyszín kicsit magasabbról nézve © Google"][/caption]

A Mátrai Erőmű és annak bányája nem éppen hétköznapi hely. A munka veszélyessége miatt nem lehet csak úgy besétálni oda és körülnézni. Az engedély megszerzéséhez is a megfelelő ajtón kell kopogtatni, de mivel ez Áron barátomnak sikerült, ezért neki alkalma volt több napot is eltölteni ott, gyakorlatilag szabadon. Mivel a legutóbbi alkalomra sofőrre és asszisztensre is szüksége volt, ezért megkért rá, hogy kísérjem el. Így szerencsére volt időm arra, hogy pusztán dokumentatív jelleggel nézelődjek, kérdezzek és fényképezzek. Ez utóbbi eredményét láthatjátok most.

Az erőmű a 70-es években kezdte meg működését, természetesen célzottan a bánya mellé épülve. A bánya pedig az ország legnagyobb lignitmezőjét kezdte el kifejteni. Közvetlenül a Mátra lábánál vagyunk: itt húzódott az egykori Pannon-tenger, amely mocsaras partvidékének eredménye a sok lignit, azaz barnakőszén. Magas víztartalma (néhol még jól felismerhető növényi részek is találhatók benne) nem kimondottan jó a fűtőértéke, viszont nagyon sok van belőle.

[caption id="attachment_368" align="alignnone" width="800" caption="A Mátra, a bánya és az erőmű (jobbra fent). Nem kis terület, egy falu könnyedén elfér magán a feltúrt területen is. A képen a hegy és a bánya között látható házak Halmajugra faluját jelzik."][/caption]

A komplexum működésének lényege az, hogy folyamatos munkával termelik ki a lignitet, melyet az óriás földmunkagépek egyből felhordanak egy szállítószalagra. Ez a szalag végigmegy a bányán, és a barnakőszenet közvetlenül az erőműbe szállítja. Itt fűtőérték lesz belőle, no meg szén-dioxid. Az ország egy része pedig emiatt tudja felkapcsolni a lámpát, hogy elolvassa a híreket, vagy megnézhesse a tehetségkutató vetélkedő legújabb részét, netán posztoljon minderről egyet a legnépszerűbb közösségi oldalra. Ez persze nyilván sarkítás, viszont az száraz tény, hogy ez a létesítmény hivatott biztosítani az ország villamosenergia-termelésének 13 százalékát. Mindezt abból, hogy folyamatos üzemben lignitet égetnek. Hát nem elképesztő? Van leállás is egyébként: évente nagyjából két nap.

[caption id="attachment_367" align="alignnone" width="800" caption="Csak a vékony sötét sávok a lignitrétegek, minden más csupán meddő"][/caption]

Talán még elképesztőbb megnézni azt, hogy ekkora felfordulást arányaiban milyen vékony réteg barnakőszén miatt rendeznek. Igen, azok a vékony feketés csíkok a fotón a lignitrétegek, miattuk történik az egész. Nyugodjon meg mindenki, megéri. Nekik is, nekünk is. A környezet láttán viszont érdemes mélyen elgondolkodni az általánosságban tapasztalható energiaéhségünkről és függőségünkről.

De mi történik, miután kinyerték a lignitet a talajból? A maradék föld immár meddő néven folytatja pályafutását, sorsa pedig az lesz, hogy a kifejtéstől pár méterre újra leszórják egy másik féle, szintén óriási földmunkagéppel. Természetesen ide is szállítószalaggal és dömperekkel viszik a meddőt.

[caption id="attachment_373" align="alignnone" width="800" caption="Ez a gép (és sok hasonló társa) hivatott visszateríteni a meddőt, ezzel nagyjából az eredeti szintre visszahozni a talajt."][/caption]

És mi lesz a területtel? Rekultiválják. Nekem nagyon szimpatikus volt a bánya vezetőségének hozzáállása, jól láthatóan törekednek arra, hogy a következő nemzedéknek a legkevésbé széttúrt területet hagyjanak hátra. Ebből következik, hogy ha a képeken látható tárna az aktív, akkor lennie kell már nem használtaknak is. Vannak is. Egyikük egészen friss.

[caption id="attachment_374" align="alignnone" width="800" caption="Ennek a területnek egy részén a fotó készülte előtt pár héttel még bányásztak. Mostanra már szinte feltöltötték és megkezdődött a rekultiváció. Néhány fűféle, cserje valamint kisvadak már birtokba vették az emberek elől egyébként elzárt területet."][/caption]

A másik régi tárna helyén pedig már komplett erdőt és egy tavat is találhatunk. A cég folyamatosan kísérletezik a telepíthető fafajtákkal, mivel a visszafejtett föld termőképessége meglehetősen szegény.

És mi lesz, ha kifejtik a jelenleg aktív tárnát? Haladnak tovább. Először legyezőalakban addig, amíg el nem érnek egy tulajdonjogi határt. Ezalatt a képzeletbeli legyező másik felén folyamatosan visszadolgozzák a meddőt, és így haladnak egy metszéspont körül. A fel nem dolgozott területen még egy nagyon fontos feladat van a bányászás előtt: a talajvíz eltávolítása. Ez nem kis feladat. Hatalmas szivattyúházak dolgoznak a terület határain egymás után. A bánya itt is a lehető legkörnyezetkímélőbb módon jár el: a földből kinyert vizet az erőmű vízgazdálkodásához használják, így ennek frissvíz-felhasználása csak 1 százalék (a létesítmény környezetében nincs számottevő természetes vízfolyás vagy tó).

Nagyjából így működik tehát ez a rendszer, amely távolról nézve pont olyan hatást kelt, mintha hangyabolyt néznék.

[caption id="attachment_396" align="alignnone" width="800" caption="Látható, ahogy rétegenként folyik a kitermelés és fokozatosan érik el a legmélyebb részt"][/caption] [caption id="attachment_401" align="alignnone" width="536" caption="A bánya legmélyebb pontja nagyjából 80 méter a természetes felszín alatt"][/caption] [caption id="attachment_413" align="alignnone" width="800" caption="Ez a bányában és egyben Magyarországon működő legnagyobb méretű bányagép. A teljes berendezés hossza több mint száz méter."][/caption] [caption id="attachment_414" align="alignnone" width="800" caption="Áron polárszűrőn keresztül spotméterrel méri a fényt a Mamiya RB67 géphez."][/caption] [caption id="attachment_402" align="alignnone" width="800" caption="A középen futó szállítószalaghoz (is) tilos közel menni, mert több tonnával van előfeszítve és még több tonnát szállít egészen nagy sebességgel."][/caption]

Áron sorozatának témája egyébként az ember tájra gyakorolt hatásáról szól, és ehhez tényleg remek helyet talált. Alkonyatkor visszanézve a bányára, nem kellett sok fantázia ahhoz, hogy egy másik bolygóra képzeljem magam. Sötétedés után pedig kimondottan egy képzeletbeli Hold-bázis hatását keltette.