Zsuzsi és Roland esküvői fotói Zakopanéból
2016. július 10.Bevallom őszintén eddig még nem jártam Zakopanéban egyáltalán, pláne nem esküvői fotókat készíteni. De visszamennék!
Nagyon gyenge pontom a hegyi környezet és az sem véletlen, hogy Zsuzsi és Roland elhozott engem ide csak az esküvői fotósorozatuk kedvéért: ők szinte zarándokhelyként járnak ide vissza. Most már megértem őket én is.
Annyira Zakopanéban voltunk, hogy nem is ott, hanem még feljebb a hegyen ezer méter körüli magasságban volt a szállásunk egy tradícionális hegyi házban, amit a tulajdonos üzemeltetett. Kedves, mókás figura, ő is főzött, nagyon jókat ettünk.
A fotózásra csak hárman utaztunk el és ez számomra előrevetítette, hogy ez nem olyan sorozat lesz, mint a megszokott. Zsuzsiék egymást segítve, de külső segítség nélkül készülődtek össze másnap a fotózáshoz, ami számomra magában hordozott egyfajta intimitást, amit én egész közelről élhettem át.
Az időjárás sajnos közbeszólt... Nem tudtunk felmenni a Gáspár csúcsra, mivel egész nap, de tényleg egész nap esett az eső. Zsuzsiéknak reggel már tényleg majdnem elment a kedvük az egész fotózástól, de meggyőztem őket, hogy menjünk ki. Szuper volt a szállás környéke, imádtam már az előző napi terepszemlémen is. Annyira nem esett, gondoltam akkor.
Végül kimentünk, én amimet tudtam esőkabátba, esőtokba tettem, Zsuzsiék ernyővel felfegyverkezve indultak el. Nagyjából 5 perc után el is fogadtuk, hogy itt elázás lesz, annyi a frizurának. De mindhárman éreztük már a természet és a hegyi környezet jótékony hatását magunkra nézve, és elkezdtük élvezni ezt az egészet.
Zsuzsi és Roland remekül állta a sarat, és ezt most átvitt és konkrét értelemben is ki kell jelenteni. Csodás helyre vittek fotózni, és végül számukra is megérte külön időpontra szervezni egy fotózást.
Persze, hogy teljesen eláztunk a végére.
Utólag akárhányszor megnézem a sorozatot, egyáltalán nem bánom, hogy végül ilyen idő lett. Szerintem Zsuzsiék sem. Hegyi környezetben imádnivaló ez a ködösség. Pasztellszínű szürkésség, amiből a zöld ezer árnyalata bukkan elő. Ez az az időjárás, aminek láttán a városi környezetben általában az ágyból ki sem kelek érzése fog el, de itt a hegyek között mégis annyira más.
Ha ti is szeretnétek hasonló környezetben sorozatot, én biztosan benne vagyok. :)
A fotózásra csak hárman utaztunk el és ez számomra előrevetítette, hogy ez nem olyan sorozat lesz, mint a megszokott. Zsuzsiék egymást segítve, de külső segítség nélkül készülődtek össze másnap a fotózáshoz, ami számomra magában hordozott egyfajta intimitást, amit én egész közelről élhettem át.
Az időjárás sajnos közbeszólt... Nem tudtunk felmenni a Gáspár csúcsra, mivel egész nap, de tényleg egész nap esett az eső. Zsuzsiéknak reggel már tényleg majdnem elment a kedvük az egész fotózástól, de meggyőztem őket, hogy menjünk ki. Szuper volt a szállás környéke, imádtam már az előző napi terepszemlémen is. Annyira nem esett, gondoltam akkor.
Végül kimentünk, én amimet tudtam esőkabátba, esőtokba tettem, Zsuzsiék ernyővel felfegyverkezve indultak el. Nagyjából 5 perc után el is fogadtuk, hogy itt elázás lesz, annyi a frizurának. De mindhárman éreztük már a természet és a hegyi környezet jótékony hatását magunkra nézve, és elkezdtük élvezni ezt az egészet.
Zsuzsi és Roland remekül állta a sarat, és ezt most átvitt és konkrét értelemben is ki kell jelenteni. Csodás helyre vittek fotózni, és végül számukra is megérte külön időpontra szervezni egy fotózást.
Persze, hogy teljesen eláztunk a végére.
Utólag akárhányszor megnézem a sorozatot, egyáltalán nem bánom, hogy végül ilyen idő lett. Szerintem Zsuzsiék sem. Hegyi környezetben imádnivaló ez a ködösség. Pasztellszínű szürkésség, amiből a zöld ezer árnyalata bukkan elő. Ez az az időjárás, aminek láttán a városi környezetben általában az ágyból ki sem kelek érzése fog el, de itt a hegyek között mégis annyira más.
Ha ti is szeretnétek hasonló környezetben sorozatot, én biztosan benne vagyok. :)