Ködhatáron

Két ünnep között a Fertő-tónál töltöttünk két napot. Ekkorra már feszült a net virtuális oldalfala a sok feltöltött ködös fotótól. Olcsón elérhető látványosság ez, mindenkiből egyszeri "művészt" csinál, ha eltűnik a képről a sok felesleg.

Ettől függetlenül ha már ott voltam beleálltam a dologba, mert ennek akkor is van egy hangulata. Amiből a mi helyzetünk érdekes volt az az, hogy pont a tó környékén volt ennek a nagy magyarországi tejfölrétegnek a határa és ezt szó szerint kell érteni. A Sanktmargarethen-berg tó felőli oldalán köd, az eisenstadti oldalán szikrázó verőfény.

Miután rácsodálkoztunk a szétszakadó ködre Fertőrákosnál, a ruszti strandon kötöttünk ki. Teljesen elhagyatott volt így a holtszezonban, és erre a hangulatra a köd tényleg rátett egy lapáttal.

Nekem egyébként a hangok tetszenek ilyenkor különösen. Mintha valami szivaccsal kitömött csarnokban lennénk, aminek csak sejteni lehet a határait. Jól terjed a hang, mégis olyan tompa. Matt és puha.

Átérve Eisenstadtba teljesen más világ fogadott, főleg, hogy a két hangulat között csak pár perc telt el.

A nap derekán, mire már mi is tompák lettünk ismét egy érdekes légköri jelenséget pillantottunk meg az eisenstadti kastélyparkból. Nem merem biztosra venni, de ez nagy eséllyel a halojelenségek egyik fajtája. Nem volt szabályos gyűrű a Nap körül, meg kétoldali melléknap sem, de ez az egy határozottan látszott és a kis jégfelhő szépen bontotta színekre a napfényt. 1-2 percig tartott az egész.

Majd a határ felé közeledve ismét jött a köd, és készült még egy fotó magáról a konkrét ködhatárról. Pár pillanattal a kép készülte előtt még sütött a nap…